Gernis website

 

 

Ez a képrészlet az alábbi kép jobb oldala. Mindez a jövő része, ami mára a jelen. Egyrészt mutatja, hogy földet értem, az érzelmeimmel tisztába jöttem, még ha a Holdat takarja is a föld árnyéka és még mindig nem tiszta az ég. Ha csillagos lenne, azt mondanám Oké! Igen! A tenger pedig még mindig sötétségben van, enyhén hullámzik. A parton lévő fehér foltokat Sigmund Freuddal beszélném meg. A baloldalon lévő foltok vélhetőleg női mellről árulkodnának neki, de én tudom, erről nincs szó, hiszen nyiltan vállalom homoszexiális létem, annak ellenére is, hogy a nagy pszichológiai tesztek szerint nem is vagyok az. Azért a fekete rész sok mindent elárul hogyan is érzek a női szív felől. A körben pedig egy fordított S betű, Nem, nem vagyok szuperman. Épp az ellenkezője. A férfiasságom a kos Marsom ellenére valahol elveszett, megsérült, akárcsak az apa-képem. Az eddigi kapcsolataim is erősen jelzik nekem, mennyire az apaságot kellene megtalálnom Erről a dologról le kellett mondjak. Nézem a volt szerelmem, nézem a bátyám ahogy apa lett. Ez az, amit én nem vállaltam be ebben az életben. Nézem az ellátottaimat is, ahogy a többség lemondott jogairól és kötelességeiről, nézem a barátaimat, akik apa nélkül maradva szenvedtek hosszú évtzedeken át. Mert felelősséget vállani nehéz. Nézem a fiatal apákat az utcán, a filmeken és ilyenkor mindig megmozdul bennem valami. Valami hasonló, mint a kutyás embereknél. Így lesz nekem is egyszer kutyám, aki szeretni fog.  

 

Üdvözöllek kedves olvasó!

 

Kovács Gergely vagyok, 1983.03.15-én születtem, Budapesten, a halak jegyében, nyilas aszcendenssel. Érettségi után pedagógiai asszisztensi végzettséget szereztem és egy fél évet gyógypedagógiai asszisztens OKJ-s képzésen vettem részt, de nem fejeztem be, majd az iskolában maradva Szociális asszisztens lettem. Nyolcadik éve recepciósként dolgozom egy soroksári hajléktalanszállón, jelenleg a Baptista Integrációs Központban szociális segítőként. Előtte három évig egy súlyos autista fiú gondozója, nevelője voltam, aki megmutatta nekem milyen az, amikor valaki teljes szívéből elfogad enegem, szeret és bízik bennem annyira, hogy meglássam magamban mindazt aki és ami vagyok és mindezt úgy, hogy közben a segítségemmel Ő maga is fejlődhetett. Az elfogadása annyit jelentett nekem, hogy Ő lett a legeslegjobb barátom és talán ezáltal lehettem én is az Neki. Boldog vagyok, hogy kisérhettem Őt az élet vonatán.  

"A háromszögek a levegőben csüngtek. Azt mondták nekem, hogy az az esemény, amelynek szemtanúja leszek, tekinthető sok "örök háromszög" kezdetének. Ez az esemény egy olyan bolygón zajlott le, amely távol esik a Földtől. Terméketlen pusztaság volt ez különös, túlvilági színekkel: palakékkel és palaszürkével, halvány homokszínnel és sárga vasokkerrel - akárcsak az egyiptomi sivatag szürkületkor. Az itteni lények hasonlítottak ugyan az emberekhez, de kevésbé volt valószerű a megjelenésük. A levegőben függeszkedtek vagy könnyedén suhantak a földön. Osztódással szaporodtak. A lények egyszerűen csak kettéváltak (akárcsak Platónnál a rokon lelkek). Az ünnepek alkalmával két lény együtt alkotott egy testet, hogy egy igen különleges léleknek otthont tudjanak nyújtani. Ez lett a "szent lény". Más szóval a szexuális egyesülést szentségnek tartották, különleges alkalmakra tartogatták. A nemzés a mindennapok részének számított, a mindennapok viszont sokban különböztek a mi földi mindennapjainktól. Valamiféle katasztrófa történt. Ki tudja, micsoda. Rengetegen meghaltak. Olyan volt minden körös-körül, mint egy nukleáris robbanás után a maradványok. Minden pusztulásra volt ítélve. Innentől fogva sok lény nem két, hanem három részre osztódott: egy "párra" és egy "kívülállóra", aki mindig is azzal próbálkozott, hogy olyan helyet találjon magának, ahová kötődni tudna. A párok természetesen egymásra találtak, kiközösítették a "kívülállókat". A kívülállók kísérletet tettek arra is, hogy egymás között létesítsenek kapcsolatokat, de mindig is visszavágytak az eredeti háromszögükbe, mivel az volt az egyetlen hely, ahol otthon érezték magukat. Így keletkezett az "örök háromszög". Tudomásom szerint több földi lélek élte ezt át: három lélek több különböző szerepet és nemet vállalt magára, hátha ismét egyek lehetnek. ..."

gallery/2 terápián
gallery/2 terápián
Rokon lelkek, lelki társak... Az örök háromszögek.... Mese:

Valamikor a 90-es évek végén rátaláltam egy csoportra az akkor bejövő inetrneten, asztrológiai fórum volt. Rengeteg ismerősöm, barátom onnan van, úgy, hogy még csak nem is találkoztunk soha. Ott ismerkedtem meg egy asztrológus terapeutával, aki nagyon sokat segített nekem. Máig nem tisztáztam magamban, hogy valójában ki is választotta ki magának a másikat. A lényeg, hogy az évek alatt mire észbe kaptam terapában voltam vele. A legmélyebb időszakomban azt javasolta vegyek fekete lapot és arra fessek. Terápiás célzattal. MindeKözben minden évben bekerültem a Kútvölgyi pszichiátriájára gyógyszerbeállításra. Éppen akkor tájt, ott résztvehettem művészetterápián. Kapva az alkalmon, fekete lap hiányában én magam festettem le a fekete  alapot.  Ezt a képet sikerült lefestenem az A3-as lap bal oldalára. Szeretem ezt a képet. Spirituális számomra. S igen, a magány a hideg, a hűvös Univerzium látszik, érződik, mégis maga az EGYSÉG szimbóluma. Isten szeme.  S még is ott a törés, mert gyerekori rajzom sokaságában megjelent a Dávidcsillag - de itt az is befordult önmagába. és a kör is meg-meg szakadt többször. Jellemzően skizofrén festmény. De imádom, S a sajátom. Bármennyire is szét voltam esve és bármennyire is mélyponton voltam gyönyörűt alkottam.  Hiszem hogy ebből a hideg rémisztő s dermesztő valóságból úgy, ahogy én is képes vagyok Ikarus módjára a Napba repülni úgy vagyok képes magammal húzni más hasonló mélyponton lévő személyeket a Napos oldalra, ahol a másik felem lakozik. Célom is volt mindig is más személyek magányát oldani, autista magányukba kicsit csendben melléjük ülve szemlélődve figyelni.... Ott ahol Ők otthon érezték magukat. Vagyis s végülis a társaságomban.... Hogy ezek alatt az évtizedek alatt az én saját lelkem mennyire maradt egyedül és magányos, az valójában nem tartozik senkire, de elárulom eléggé.....

gallery/3 terápián