Szüttyögéseim

Kb. 10 alkalom volt a terápiám eddig.

Nem volt egyszerű. A kezdeti lelkesedés természetesen alább hagyott. A terapeuta zseniális, nagyon tud, de szinte kiköveteli tőlem hogy igen is melózzak. Viszont egyértelműen ellenállok. Vannak dolgok, amikre én magam még nem állok készen ránézni. Pedig itt volna az ideje, s most lehetne.

Ehelyett inkább egy Facebook megosztásomon gondolkodtam el.

Egy kéz kezet fog egy csontváz kézzel három éve osztottam meg e képet azzal a szöveggel, h szövetséget kötöttem a halállal s nem először….

Elgondolkodtam, honnan is indulhatott, talán kétéves kisgyerekként, amikor a nagyim meghalt, aztán ugrottam az időben s az igen mély depressziós időszakok közepette mindig kacsintásaim voltak a halállal. Most eszembe jut az anyaméhben lévő ikertestvér is, ami az összes terápián keményen előjött, de inkább visszaugrok a depressziókhoz ahol a szellem-világ jelenléte mindvégig hangsúlyos volt… Kemény mély depressziós hangulatok érzések melyeket mostmár kívülről s kicsit felülről látok… Igen mindig tapadtak rám lelkek vagy szellemek. Ezek manifesztációja voltam hosszú évekig…. Aztán három évig együtt éltem A-val. Ő egy fura “indián”, aki elvitte magával a rossz szellemeket hosszabb szakításunk után. És csapódott hozzám egy olyan valami vagy valaki aki más volt, mint a többi….. Ekkor fogtam a halállal bizonyos szövetséget jelentő kézfogást….. És milyen érdekes ennek már három éve, a depresszió mélységeinek végét jelentette, hogy önerőből küldtem el annak lelkét vagy szellemét – azóta nincsenek mély-repüléseim… Ez egy fontos felismerés részemről….. Jó tudatosítani….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.